Hogy egy újabb aspektusból megismerhessem az olasz közlekedési kultúrát, dugóba kerültünk az autópályán. Dugóban az Olaszok minimum egyel több sorban közlekednek az úton, mint ahány sáv van. Teljesen kaotikus összevisszaságban helyezkednek balra-jobbra, közöttük pedig a motorosok zsonglőrködik előre magukat. Ügyesek és vakmerőek, mennek mint a golyó, előrefurakodnak a pirosnál és még azelőtt elindulnak, hogy zöldre váltana a lámpa. Olaszországban bár nagy a lazaság, két dologban nem ismernek tréfát és halálosan komolyan vesznek. Ezek a foci és a motorsportok.  Így hát minden Olaszban genetikusan bele van kódolva egy Del Piero és egy Valentino Rossi. A nők tapasztalt motorosokat is megszégyenítő rutinnal és virtuozitással fűzik át a gépet a legkisebb helyeken, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nincs állandóan baleset? Nekem az tűnt fel, hogy az autós nyugodt, laza és nem siet, a motoros viszont mindig. Az előbb említett, sávok számán túlmutató elrendeződés és furakodás is inkább az itteni kultúra része, nem pedig a sietség jele. Aki autóba ül, azért teszi mert ráér. Kikönyököl, élvezi a romai nyarat és az autójából hangosan szól egy Gianni Annini sláger.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.