Az olaszul tanulás borzasztó nehézen megy. Rengeteg az új szó (csak az van), fél órán keresztül rakok össze egy mondatot és a kiejtésem se összetéveszthető a helyiekével. Rossz egy nyelvet a nulláról felépíteni, teljesen új élmény, de még nem tartok ott, hogy feladnám.

Az egyetlen problémánk itt, hogy kevés az időnk, illetve, hogy rosszul osztjuk be. Reggel fél kilenckor indul a busz Fiera di Roma arénába és általában este fél kilenckor érünk haza. Miután megérkezünk, tökölünk egy sort, fenyegetőzünk, hogy elmegyünk sportolni, elhatározzuk magunkat, elindulunk és mire hazaérünk a parkból, ahol van mindenféle szabadsúlyos edzőgép, (a teljesség igénye nélkül: húzódzkódó, tolódzkodó rudak, kötél, ferde pad, római szék ( naná :) ) addigra tíz óra is elmúlt már. Utána még vacsorázunk, beszélgetünk, lenyomunk egy gyors olasz nyelvleckét Giancarloval, akinek türelme buddhista szerzetesekével versenyképes. És el is telt a nap. Sajnos ezért nincs nagyon időm ide írni, de azért majd igyekezni fogok néhány naponta életjelt adni magamról.

A próbák a megszokott ritmusban mennek, a megszokott kreatív csapattal, szóval semmi különös, ugyanolyan jó élmény látni és tapasztalni a munkájukat, mint azelőtt. Fontos még megjegyezni, hogy nem unalmas a munka, mert Phil (a rendező) nem szeret semmit kétszer ugyanúgy csinálni ezért a mostani produkcióban minden jelenetet megváltoztatott. Tehát zajlik :) Köszönöm jól vagyok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.